2015. október 1., csütörtök

Előhang

Azt hiszem, egy fotóval kezdődött az egész, most utána is néztem, 2012 elején készült. A fotós sikeresen rátalált arra a beállításra, ami a legtökéletesebben kiemeli a fejem tetején megcsillanó napfényt. Bár talán nem is nagyon kellett ehhez erőlködnie... 

Nagyjából ekkortól kezdett el igazán zavarni, hogy láthatóan egyre kevesebb hajam van, akármi legyen is ennek az oka. Pár évvel azelőtt voltam már egy mikrokamerás hajvizsgálaton, de az ott kapott sampon, és még inkább az a tanács, hogy azután ne mossak minden nap hajat, nem igazán tetszett és nem is vált be (bár egy-két hónap után visszaálltam a mindennapos hajmosásra, főleg mivel akkor még amúgy sem láttam súlyosnak a problémát). Aztán viszont egyre látványosabban haladtam a hókuszpók-frizura felé, így hát tettem egy próbát a Bánfi-hajszesszel. Kőkeményen végigcsináltam, ami a címkére van írva, de sajna látható eredmény nem született.

Ekkor már túl voltam egy hajátültetéses konzultáción Szegeden, abszolút pozitív benyomásaim voltak onnan is, de egyelőre nem döntöttem a műtét mellett – szerettem volna legalább még egy helyre elmenni, illetve akkor még vártam valamilyen csodára, bár azt már ott is elmondta a doktornő, hogy más megoldás gyakorlatilag nincs. Egy ideig jegeltem a témát, de ahogy egyre kevésbé tetszett az, amit a tükörben láttam, tavaly év végén megint elővettem, és némi keresgélés után rátaláltam a HairHungary klinikára. Leginkább az általuk alkalmazott innovatív módszer ígérete és a honlapon található számos referencia győzött meg arról, hogy őket válasszam egy második konzultációra.

Január elejére kaptam időpontot, itt is nagyon kellemes légkörben zajlott a beszélgetés. A doktornő segített belátni, hogy igazi megoldást csak a hajátültetéstől várhatok, viszont egy kicsit elbizonytalanított, hogy a legjobb eredmény eléréséhez kétszer 6000 hajszál átültetését javasolta, amit két körben, egy éves szünettel lehetne elvégezni. Ehhez jön plusz egy év, amíg kialakul a végleges eredmény. Szóval ez időben és pénzben sem lenne egy egyszerű történet... Viszont a doktornő szerint már az első beavatkozás sokat javítana a helyzeten, már abból is ki lehet hozni egy „elfogadható” frizurát.

Hajbeültetés előtt




Összességében nekem megint csak az jött ki, hogy még mindig kivárok. Bár ekkor inkább már a műtétre való lelki felkészüléshez kellett az idő, azt sejtettem, hogy előbb-utóbb azért belevágok majd, főleg, hogy minél később teszem ezt, annál később oldódik meg a probléma. Ekkorra egyébként már azon az érzésen túl, hogy „mégis milyen dolog az, hogy még bőven a harmincon innen már ennyire kopaszodom”, már egy elég rendes adag önbizalomhiány is összegyűlt bennem. Elég, ha csak azt a megdöbbenést említem, amit egyre többször kiváltottam azokból, akik megtudták, hányadik évemet taposom (ja te ilyen fiatal vagy?). De drasztikusan visszaesett a nekem sziával köszönő fiatal pénztáros/ügyintéző/stb. hölgyek aránya is a jó napot kívánókkal köszönő fiatal pénztáros/ügyintéző/stb. hölgyekhez viszonyítva.

Ami megadta a végső lökést – a különböző tükrökön és rólam készült újabb és újabb csodálatos fotókon kívül –, az a HairHungary által meghirdetett nyári akció volt, 20% kedvezménnyel. Plusz sikerült úgy alakítanom a dolgaimat, hogy éppen két munkahely között legyek félúton, és így sokkal kényelmesebben tudjam végigcsinálni a műtétet és a „gyógyulást”. Szóval idén augusztusban végre elszántam magam, és bejelentkeztem a műtétre, november elejére kaptam időpontot.

Folyt. köv.