Félidő

Miután túléltem az első hat hónapot, megint itt lett volna a kontroll ideje, de sajnos nem talált egymásra a kereslet és a kínálat, mivel a lehetséges időpontok egyikében sem lett volna túl könnyű hazautaznom. 

Elméletileg persze meg tudtam volna oldani, de miután azt az infót kaptam a klinikától, hogy elég, ha képeket küldök magamról, így végül ez mellett döntöttem, mert vagyok elég optimista ahhoz, hogy úgy érezzem, továbbra sincs semmi olyan probléma, ami miatt elengedhetetlen lenne a személyes konzultáció. Remélem, nem csak én gondolom így :)


Egyébként most már határozottan látszik a változás, és ha végigsimítok a fejtetőmön lévő hajszálakon (eleve most már van értelme ennek a mondatnak), akkor is egyértelműen érzem a különbséget a kiinduló állapothoz képest. Persze túl hosszúra azért még nem érdemes meghagyni a hajamat, mert egy bizonyos hosszon túl elkezd romlani a vizuális élmény, de a rövidebb állapotok már egészen élvezhetők.



Hajbeültetés után 6 hónappal








Ezen kívül elvétve még előfordulnak a hajszálaim között ezek a pici részecskék, amiket én hámlásnak tippelek, újabb pattanással viszont már régóta nem találkoztam. Szóval maradt a bizakodás, kíváncsi vagyok, hogy folytatódik a történet a következő fél év elteltéig, amikorra ki kellene, hogy alakuljon a végleges állapot.

Negyedéves jelentés

Három hónappal a műtét után továbbra sem túl látványos még a változás, bár a kontrollon a doktor úr már felfedezett némi újonnan kinőtt sörtét a fejtetőmön. 

Abszolút türelmes vagyok, nem lettem volna akkor sem csalódott, ha egyelőre még ennyi sem történt volna, szóval megörültem a jó jelnek. Főleg, mert én tapintásra nem igazán tudtam megkülönböztetni ezeket a hajszálkezdeményeket a fejemen található többi göröngytől – ahogy néztem, ezek legtöbbször ilyen hámlás- meg korpaszerű kis darabkák, de azért már jóval kevesebb van belőlük, mint mondjuk egy hónapja –, azt gondoltam, hogy amikbe beleütközik az ujjam, ha végigsimítok a fejtetőmön, azok mind ilyenek. 

Hajbeültetés után 3 hónappal

A pattanások továbbra is jönnek-mennek, de ezen a téren is csökkent az intenzitás, most már hetente kb. csak két-két új példánnyal szoktam találkozni. Röviden összefoglalva minden OK-nak tűnik, és így most azt sem feltétlenül bánom, hogy gyorsabban telik az idő, mióta a napom nagy részét megint egy irodában töltöm.

Egy hónap után

A műtét utáni második héttől kezdve szépen lassan elbúcsúzhattam a pörköktől, illetve a lehámlott bőrtől. Legnagyobbrészt az először még sampon nélküli, azután már samponos hajmosás közben jöttek le a részecskék, általában magukkal rántva egy vagy több hajszálat is, ami eleinte még akkor is rosszul érintett, ha tudtam, hogy ez elkerülhetetlen. 

Emellett picit én is rásegítettem a folyamatra azzal, hogy néha a meglazult darabkákat nagyon finoman arrébb görgettem egy-két milliméterrel (de semmi dörzsölés vagy vakarás), ami már bőven elég volt ahhoz, hogy az ujjamon maradjanak. De ezt is inkább csak a donorterületen műveltem, a fejem tetejéhez ugyanis még mindig nem szívesen értem hozzá, bár ez a „fóbia” egyre inkább csökkent.

A megbeszélteknek megfelelően kezdtem újra a samponos hajmosást is, először még csak 3-4 naponta. A műtét előtt még naponta mostam hajat, de egyrészt megint az óvatosság vezetett, másrészt azzal a pár milliméteres hajzuhataggal, amivel ekkor dicsekedhettem, különösebben nem éreztem szükségét a gyakoribb mosásnak.

Hajbeültetés után 1 hónappal

Az egy hónapos kontroll még rövidebb volt, mint az előző, a fotózás után megegyeztünk, hogy csak így tovább, és két hónap múlva találkozunk legközelebb. A spricnire sincs már szükség, egészen eddig még szorgalmasan használtam, de most már akár rá is hagyhatom, amúgy is már csak egy kicsi maradt a flakon alján.

Ez alatt a pár hét alatt annyira belejöttem a relaxálásba, hogy valahogy nem akaródzott még újrakezdeni a sportot és a szobafestést, úgy voltam vele, hogy most már megvárom velük a kontrollt. De most már se akadály, se kifogás nincs, úgyhogy jövő héttől csak előre!

Az első hét

A műtét utáni napok kicsit talán lassabban teltek az átlagosnál, de eleinte a fejemen zajló folyamatok megfigyelésével valamennyire azért le tudtam kötni magam. Természetesen pont ezen a héten tombolt odakint a novemberi nyár, és bár papíron kimehettem volna akár hosszabb időre is a lakásból – persze azzal, hogy a fejemet továbbra sem éri semmilyen jelentős behatás – egyrészt inkább nem kockáztattam, másrészt az első napokban a várakozásaimnak megfelelően nem is néztem ki úgy, hogy kedvem legyen kimozdulni. 

Az előre beígért duzzanat először ugyanis a homlokomon jelent meg, aztán a bal szemem is megdagadt egy kicsit, de ezek a jelenségek a negyedik nap végére nyomtalanul eltűntek. A sóoldat másfél óránkénti használata is lassan rutinná vált, egyfajta hajmosáspótlékként is szolgált. A viszketés, amire még számíthattam az első héten, korántsem volt olyan erős, mint amilyentől tartottam, de a spricni ezt is enyhítette. Fájdalomcsillapítót bármilyet használhattam volna, de nem volt rá szükség, és a hét vége felé már a védőpárnán sem láttam semmi nyomot felkeléskor, úgyhogy azt is eldobhattam (addig kellemetlen volt, hogy éjszaka, vagy napközben félig fekve tévézés után a sebgyógyulással járó szivárgás miatt mindig kicsit odaragadtam a párnához). Amire még vigyázni kellett, az az volt, hogy kerüljem a hajolgatást, de erre nem kellett különösebben odafigyelnem, mert ahogy első alkalommal reflexből elkezdtem a műveletet, rögtön úgy éreztem, mintha túlnyomás keletkezne a fejemben, úgyhogy azzal a lendülettel ki is egyenesedtem, és onnantól kezdve óvatos leguggolással oldottam meg a cipőhúzást és a hasonló kihívásokat.

Hajbeültetés után 1 héttel

Hajat az első héten még nem moshattam, a kontroll előtti utolsó este – ahogy a műtét után kapott szöveges tájékoztató is írta – nagyon gyenge vízsugárral végigmentem a fejemen, ami kimondottan jólesett. Egész héten próbáltam főleg a beültetett részhez nem hozzáérni, de igazából nem is mertem. A hét végére már egészen konszolidáltan néztem ki, a hajam is elkezdett nőni mindenhol (a beültetett részen is), így valamennyire már kezdte eltakarni a műtét nyomait.

Hajbeültetés után 1 héttel

Hajbeültetés után 1 héttel a donor terület

A kontroll napját egyre jobban vártam, és bár a civilizációval való újbóli találkozásom az 5-ös buszon történt, azért jó volt fél óránál hosszabb időre is kimozdulni. Maga a kontroll negyedóránál nem tartott tovább; egy újabb fotózással kezdődött, azután egy gyors szemrevételezés következett. A fogadó terület rendesen „be volt havazva”; ahogy megtudtam, ez valójában hámlás, amit a növekvő hajszálak kitolnak a bőr felszínéről, és ahogy ezek lejönnek, valószínűleg viszik majd magukkal a hajszálakat is. Megbeszéltük azt is, hogy mit mikortól lehet csinálni: samponos hajmosás másfél hét múlva, babasamponnal vagy – mivel gyakorlatilag a hámlás is korpa – korpásodás elleni samponnal, a futás jellegű sportot pedig már egy hét múlva is újra lehet kezdeni, de a súlyzós edzéssel inkább várjak még plusz két hetet. Illetve a műtét előtt tervben volt nálam a lakás részbeni kifestése is, amit el is kezdtem anno, de befejezni már nem sikerült, itt abban egyeztünk meg, hogy másfél hét múlva akár ezt is folytathatom. Igazából a hajszálak már az első héten annyira „gyökeret vernek”, hogy nagy baj ekkor már nem lehet, ezek a korlátozások inkább „gyerekzár” jellegűek, de nem mintha akkora törést okoznának az életemben, hogy ne lehetne rájuk odafigyelni, biztos, ami biztos alapon. A már majdnem elfogyott sóoldatból kaptam még egy adagot, hogy használjam tovább nyugodtan, mert segít leszedni a pörköket, de most már elég akkor spriccelni belőle, ha eszembe jut.

Kezemben a flakonnal kicsit megkönnyebbülve léptem ki az utcára, hiszen a nehezén ezzel túl voltam... most már csak egy kis türelemre lesz szükség.