Egy hónap után

A műtét utáni második héttől kezdve szépen lassan elbúcsúzhattam a pörköktől, illetve a lehámlott bőrtől. Legnagyobbrészt az először még sampon nélküli, azután már samponos hajmosás közben jöttek le a részecskék, általában magukkal rántva egy vagy több hajszálat is, ami eleinte még akkor is rosszul érintett, ha tudtam, hogy ez elkerülhetetlen. 

Emellett picit én is rásegítettem a folyamatra azzal, hogy néha a meglazult darabkákat nagyon finoman arrébb görgettem egy-két milliméterrel (de semmi dörzsölés vagy vakarás), ami már bőven elég volt ahhoz, hogy az ujjamon maradjanak. De ezt is inkább csak a donorterületen műveltem, a fejem tetejéhez ugyanis még mindig nem szívesen értem hozzá, bár ez a „fóbia” egyre inkább csökkent.

A megbeszélteknek megfelelően kezdtem újra a samponos hajmosást is, először még csak 3-4 naponta. A műtét előtt még naponta mostam hajat, de egyrészt megint az óvatosság vezetett, másrészt azzal a pár milliméteres hajzuhataggal, amivel ekkor dicsekedhettem, különösebben nem éreztem szükségét a gyakoribb mosásnak.

Hajbeültetés után 1 hónappal

Az egy hónapos kontroll még rövidebb volt, mint az előző, a fotózás után megegyeztünk, hogy csak így tovább, és két hónap múlva találkozunk legközelebb. A spricnire sincs már szükség, egészen eddig még szorgalmasan használtam, de most már akár rá is hagyhatom, amúgy is már csak egy kicsi maradt a flakon alján.

Ez alatt a pár hét alatt annyira belejöttem a relaxálásba, hogy valahogy nem akaródzott még újrakezdeni a sportot és a szobafestést, úgy voltam vele, hogy most már megvárom velük a kontrollt. De most már se akadály, se kifogás nincs, úgyhogy jövő héttől csak előre!