A második hónap

Eltelt a második hónap is, a műtét már csak távoli emlék, mostanra minden visszatért a régi kerékvágásba. 

Talán annyi kivétellel, hogy hajat még mindig óvatosabban mosok, mint a beavatkozás előtt – a zuhanyt nem éppen gőzborotva üzemmódban használom, és a törölközéskor is visszafogottabb vagyok. Ezzel együtt fokozatosan tért vissza a bátorságom, nagyjából túl vagyok a szobafestésen (ehhez szerencsére találtam otthon egy már kellően megviselt sapkát), és az uszodába is visszatértem. Minden gond nélkül ment, semmi tünet nem utalt arra, hogy időközben néhány hajszál átköltözött a tarkómról a fejtetőmre.

A költözés viszont, ahogy várni lehetett, egyelőre nem végleges, mert ránézésre az átültetett hajszálak többsége kihullott, így egy ponton gyakorlatilag visszaértem a startmezőre, vagyis ugyanazt kezdtem el látni a tükörben, mint a műtét előtt. Azt is észrevettem, hogy a kihulló hajszálak rövidebbek, mint a donorterületen lévők, szóval bár az átültetés után még egy darabig nőttek, a kihullás előtt mintha megállt volna ez a növekedés.

Azóta viszont lehet, hogy hallucinálok, de mintha valamennyit máris sűrűsödött volna a hajam a befogadó területen. Persze lehet, hogy csak azért tűnik így, mert a műtét utáni első hajvágásom alkalmával a fodrász nagyjából békén hagyta az eredetileg is ott lakó hajszálakat, így azok most hosszabbak, mint az oldalt és hátul lévők. Némi vulkanikus tevékenység azért csak lehet a felszín alatt, mert kb. 2-3 naponta szerzek egy-egy új pattanást a fejtetőmre...

Hajbeültetés után 2 hónappal

Nagyjából ennyi, egyebekben január közepén újra elkezdek dolgozni is, méghozzá külföldön, úgyhogy a három hónapos kontrollt a hazautazás miatt még jobban várom.